kedves, halk szavú, idős nénikérem a vonatajtóból balanszírozva ordít bele a vidéki állomás sötétjébe: ez szatYMAZ VAGY BALÁSTYA?
legalább öt utas kórusban – úgynevezett szabadgondolkodók, amikor meghallanak egy helynevet, ami nem szerepel a vonat menetrendjében: balástya? balástya? balástya?
néni, tökéletesen megnyugtatva: "balástya ez akkor" felkiáltással leszáll a vonatról és eltűnik az éjszakában
annyira szeretem ezt a posztot, hogy költöttem hozzá egy szép limeriket:
annyira imádtam a limerikedet, hogy írtam hozzá egy párverset:
IMÁDOM
nem bírtam magammal:
kedves, halk szavú, idős nénikérem a vonatról ordít a peron sötétjébe az ajtónál, hol néha ki-kihajlón áll: „ez szatYMAZ VAGY BALÁSTYA?”
legalább öt utas egyszerre, hisz' nem látják a rendszerben a helynevet, a menetrendben hát nem lehet: „ez balástya? balástya?”
„balástya ez akkor” – a néni neveti, leszáll, s azzal nyomban belepi az éjszaka palástja.
nevezek egy haiku-val
Este sötétben Szatymaz vagy Balástya? az a fránya Máv
Szatymaztól Balástyáig

























