20 Ă©ven keresztĂŒl nem ment el otthonrĂłl laza gumis/lyukas/agyonmosott bugyiban. KatĂł mama, ki szĂŒlei korai halĂĄla utĂĄn magĂĄhoz vette, mindig azzal riogatta, hogy ha ne adjâ Isten baleset Ă©ri, akkor mit fognak szĂłlni a mentĆsök, mikor meglĂĄtjĂĄk rajta a szĂ©gyenteljes fehĂ©rnemƱt? Dia nagyon szerette KatĂł mamĂĄt, igyekezett tehĂĄt mindenben kedvĂ©ben jĂĄrni, szĂłfogadĂłan viselkedni. Megtanult remekĂŒl sĂŒtni-fĆzni (âA fĂ©rfiak szĂvĂ©hez a gyomrukon ĂĄt vezet a legrövidebb Ăștâ), környezetĂ©t rendben tartani (Tiszta udvar, rendes hĂĄz), Ă©s igen szĂ©p eredmĂ©nyeket Ă©rt el az iskolĂĄban. Alig fejezte be tanulmĂĄnyait a Budapesti GazdasĂĄgi FĆiskola Kereskedelmi, VendĂ©glĂĄtĂłipari Ă©s Idegenforgalmi KarĂĄn, majd kezdett el recepciĂłskĂ©nt, kĂ©sĆbb recepciĂłs csoportvezetĆkĂ©nt dolgozni, KatĂł mamĂĄt elvitte az alattomos szĂvinfarktus. Dia hetekig szomorĂșan sĂrdogĂĄlva nĂ©zegette a rĂ©gi fotĂłkat, rĂłtta ĂłrĂĄkon ĂĄt a cĂ©ltalan köröket a JĂłzsef körĂști, frissen megörökölt hĂĄrom szobĂĄs lakĂĄsban. Azon gondolkodott, hogy fogja ezt a hirtelen rĂĄszakadt magĂĄnyt, KatĂł mama hiĂĄnyĂĄt tĂșlĂ©lni. Kriszta barĂĄtnĆje persze vigasztalta, Ă©s gyakran hĂvogatta, hogy csatlakozzon a âVidĂĄm napok JĂ©zussalâ nevƱ gyĂŒlekezethez, ĂĄm Dia csak a fejĂ©t rĂĄzta. KatĂł mama ugyanis nem hitt semmiben, csak magĂĄban Ă©s unokĂĄjĂĄban, ahogy ezt oly sƱrƱn hangoztatta is. Volt ugyan BibliĂĄjuk, de utoljĂĄra Dia közĂ©piskolai Ă©vei alatt nyitottĂĄk ki. Akkor ugyanis egyik magyar ĂłrĂĄra azt a hĂĄzi feladatot kapta, hogy 3-3 törtĂ©netet vĂĄlasszon az ĂszövetsĂ©gbĆl Ă©s az ĂjszövetsĂ©gbĆl, majd sajĂĄt szavaival mesĂ©lje el azokat a többieknek.Â
Dia kifejezetten szeretett fĂ©rfiakkal egyĂŒtt dolgozni, Ă©s a tĂĄrsasĂĄgukban lenni. BecsĂŒlte gyakorlatiassĂĄgukat, udvariassĂĄgukat, szakmai felkĂ©szĂŒltsĂ©gĂŒket, munkabĂrĂĄsukat. Ăm rendkĂvĂŒl idegesĂtettĂ©k a szĂłszĂĄtyĂĄr tĂpusĂșak, plĂĄne, ha csapnivalĂł humorĂ©rzĂ©kkel rendelkeztek. Egyik nap Ă©pp akkor Ă©rkezett Ășj kollĂ©ga, mikor a dĂ©lelĆttös mƱszakban lĂ©vĆ, rutinos kollĂ©ganĆ temetĂ©s miatt tĂĄvol volt. Dia vezette körbe, Ă©s mutatta meg neki az alapokat. JuhĂĄsz TamĂĄs gimnĂĄziumi Ă©vei Ăłta nagy nĆcsĂĄbĂĄsznak szĂĄmĂtott, pontosan tudatĂĄban volt rendkĂvĂŒl elĆnyös kĂŒlsejĂ©nek. DiĂĄban is kellemesen keveredtek Ăszak-KoreĂĄbĂłl szökött Ă©desanyja, Ă©s a SvĂ©dorszĂĄgbĂłl anyukĂĄjĂĄval, KatĂł mamĂĄval MagyarorszĂĄgra költözĆ Ă©desapja vonĂĄsai. BĂĄr Dia hĂzĂĄsra hajlamos alkat volt, kitartĂł edzĂ©sekkel, valamint vĂ©gtelen önuralmĂĄnak köszönhetĆen sikerĂŒlt lĂĄnykori alakjĂĄt megĆrizni. Nem csoda, ha a tĂŒrelmetlen TamĂĄs minden alkalmat meg akart ragadni, hogy DiĂĄt mielĆbb behĂĄlĂłzza. Nem hitte, hogy görcsös igyekezetĂ©vel ellenkezĆ hatĂĄst vĂĄlt ki.
- Tudja, Dia, mi lesz, ha meghal az utolsĂł nĆ a Földön? - kĂ©rdezte TamĂĄs a zsĂșfolt nap vĂ©gĂ©n, majd vĂĄlaszt sem vĂĄrva rĂĄvĂĄgta: - Egy hĂ©tig iszunk, aztĂĄn megtanĂtunk beszĂ©lni egy mĂĄsik ĂĄllatot!Â
Ăs hangosan nevetni kezdett. Dia elĆször azt hitte, rosszul Ă©rtette az elhangzottakat. AztĂĄn beharapta alsĂł ajkĂĄt, nehogy olyan hagyja el szĂĄjĂĄt, amit kĂ©sĆbb megbĂĄn (Ne szĂłlj szĂĄm, nem fĂĄj fejem). InkĂĄbb udvariasan elköszönt TamĂĄstĂłl, majd 2 tĂșlĂłrĂĄval kĂ©sĆbb hazafelĂ© vette az irĂĄnyt. Annyira elgondolkozott azon, mikĂ©nt is hangzik koreaiul: âA vak az ĂĄrkot hibĂĄztatja.â, hogy Ă©letĂ©ben elĆször, Ăłvatlanul lĂ©pett le a zebrĂĄra. A tĂșl gyorsan Ă©rkezĆ VolvoXC90 nĆi sofĆrje azonban kĂ©sĆn vette Ă©szre, Ă©s az ĂŒtközĂ©s ereje DiĂĄt Ășgy repĂtette tova, mint valami emberi testbĆl kĂ©szĂtett, bizarr gyĆzelmi zĂĄszlĂłt. Egy jĂĄrĂłkelĆ hĂvta azonnal a mentĆket Ă©s a rendĆrsĂ©get, mert a sofĆr azonnal elĂĄjult. Dia azonban KatĂł mama ĂłvĂł szellemĂ©nek, vagy a sorsnak köszönhetĆen olyan ĂŒgyesen Ă©rt földet, hogy mindössze egy bokatörĂ©ssel, Ă©s pĂĄr csĂșnya horzsolĂĄssal, de megĂșszta az ijesztĆ kalandot. KollĂĄr BalĂĄzs, ĂŒgyeletes mentĆorvos, aki a helyszĂnre Ă©rkezett, maga sem akarta elhinni, hogy lĂ©tezik ilyen szerencsĂ©s kimenetelƱ baleset. Mikor mĂĄr a mentĆautĂłban voltak, mosolyogva nyugtatta DiĂĄt:
- Ăn annyira fiatal mĂ©g, hogy nyĂĄr vĂ©gĂ©re mĂĄr csak rossz emlĂ©k lesz ez az egĂ©sz.
Dia hĂĄlĂĄsan köszönte meg a figyelmet, Ă©s magĂĄban arra gondolt: bĂĄrcsak több ĂłrĂĄs lenne a kĂłrhĂĄzig tartĂł Ășt, hogy minĂ©l tovĂĄbb veszhessen el a mentĆorvos biztatĂł, Ćszi Ă©gbolt szĂnƱ tekintetĂ©ben. Nem sejtette, hogy eleinte KollĂĄr BalĂĄzs is Ășgy Ă©rezte: vĂ©gre beteljesĂŒlt azon ĂĄlma, hogy egyszer egy olyan intelligens, hatĂĄrozott, kĂŒlönleges nĆvel keresztezĆdnek Ăștjai, mint amilyennek DiĂĄt talĂĄlta. Amikor azonban a szĂ©thasadt szoknya lĂĄttatni engedte Dia aznap reggel kapkodĂĄsa miatt magĂĄra hĂșzott, kĂ©nyelmes, ĂĄm rendkĂvĂŒl laza gumis, agyonmosott, cseresznyĂ©s mintĂĄs, kedvenc, sorozat nĂ©zĆs bugyijĂĄt, menten lelohadt lelkesedĂ©se. DrĂĄga jĂł nagymamĂĄja ugyanis gyerekkora Ăłta hangoztatta, hogy rendes lĂĄny Ă©s fiĂș nem teszi ki a lĂĄbĂĄt rendetlen fehĂ©rnemƱben az utcĂĄra. Ăs ehhez bizony azĂłta is sziklaszilĂĄrdan tartotta magĂĄt.